Agárd hajóállomás, Cserepes-tisztás, Hollósi-tisztás, Paradicsomos, Mélyvíz, Mély-láp, Feketevíz, Vendel-tisztás, Rigya, Gallér, Kis-Picsa, Hosszú-tisztás, Agárd hajóállomás
A vízitúra az agárdi hajóállomásról indul. A Cserepes-szigetet balról, északnyugatról kerülve átérünk a Cserepes-tisztásra, itt észak felé tartva, a tisztás északi végében elérjük a keskeny járatot, ami bevezet a nádszigetek közé. Ez az átjáró elvisz egy kelet-nyugati irányú tisztásra, az lesz a Paradicsomos. Nyugati irányba fordulunk, és végig evezünk a tisztáson. A nyugati végében beérünk egy halászcsapásra, ami beletorkollik a Szúnyog-szigetre vezető hajóútba. Az agárdi hajóállomásról 1-1,5 órás sétahajó indul tavasztól őszig heti rendszerességgel, a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakvezetőjével a fedélzeten járat a Madárrezervátumba. Keresztezve a hajóutat tovább folytatjuk az utunkat nyugati irányba. Jobb kéz felől észak felé nyíló keskeny csapás tűnik fel. Ezen fogunk tovább evezni. Kb. 100 méter után elágazik az út, balra, nyugati irányba fordulunk, és tovább evezünk a szűk ösvényen. Ennek a csapásnak a kiszélesedő öblében kis szerencsével, letisztult víz mellett, tavasszal, nyár elején narancssárga csillárkamoszatokat láthatunk a meder alján. Kilyukadunk a Mélyvízre. Mi vöcsök óvodának hívjuk ezt a területet, mivel a Velencei-tavon itt láthatjuk leggyakrabban a népiesen csak öreg bujárnak nevezett búbos vöcsköt. A Mélyvízen evezve, jobbra megnyílik a nád, a folyosón átevezve elérjük a Mély-láp nevű részt. Itt már madárhangtól zsivajos a tó. A nádas szélében gyakran láthatjuk a nagy kócsagokat. Sekélyebb vizekben gólyatöcsök lábalnak. Nyugatra haladunk tovább és a tisztás dél felé fordulva ismét egy átjáróba torkollik. Jobb oldalon, nád mellett maradva haladunk addig, amíg úgy nem érezzük, hogy zsákutcába érkeztünk! És akkor jobbra meglátunk egy keskeny kis halászcsapást. Ez sok szempontból egy igazi csapás, amit mi csak egyszerűen kénhidrogén csapásnak hívunk. Ha valakinek elég nagy a tüdeje, egy lélegzettel evezze végig, de sajnos ez eddig még senkinek sem sikerült. 😊 Az előtörő szagok miatt ne méregessük ferde szemmel a kenus társainkat, a kellemetlenség az iszapgázokból fakad. Hirtelen és végre a Feketevízre érkezünk, ahol jó pillanatban sárga rencemezőt láthatunk. A jó pillanat időpontja változó, de általában június dereka. Az apró tisztás nyugati felén ismét szűk nyílásban evezünk. Néhány evezőcsapás után beletorkollik egy másik tisztásba. Ez még mindig a Feketevíz nevű részéhez tartozik a tónak. Délre fordulunk, beérünk egy kicsiny öbölbe, aminek bal felén egy szép, nagy úszósziget látható. Legkönnyebben növényzetéről ismerni fel, mert a szélnövényzetben a nádast télisás váltja fel. Vigyázzunk a fűrészesen éles levelekkel! A láp végéből ismét egy keskeny járat vezet tovább, amin át a Vendel-tisztásra fogunk megérkezni. A tisztáson keletnek, majd északnak fordulva, rövid időre ismét visszatérünk a labirintusba. Keletre tartva kiérünk a tó egyik nagy tisztására, a Rigyára. A Rigyát kelet felé keresztezve eljutunk a Gallérra, majd dél felé haladva elérjük a Kis-Picsát (nem elírás, régi halásznév). A Kis-Picsa keleti végéből vezető szűk csapáson át eljutunk a Cserepes-szigethez, ahonnét már látni fogjuk az agárdi hajóállomást.
A vízitúra során jellemzően megfigyelhető élőlények: a kikötőben dankasirályok és sárgalábú sirályok mutatják magukat, a Cserepes-szigetnél csérek halásznak, ill. barna rétihéja köröz a levegőben. A Paradicsomos egyik elgyékényesedett nádfoltjában egy kis szerencsével hallhatjuk a fülemülesitke énekét és vörös gémek is gyakran láthatók. A Mélyvíz felé vezető csapás mellett tavasz végén megjelenik az érces szitakötő, amit a lápi acsa követ a négyfoltos acsával. Nyáron azután vörösre váltanak a szitakötők, ezek lesznek a déli szitakötők. A Feketevízen szintén találkozhatunk a vörös könyves lápi szitakötővel. Bármikor felbukkanhat a kockás sikló vagy a vízisikló. Vidrával talán a Mély-lápnál van a legnagyobb esélyünk találkozni.
Ha biztosan el akarunk találni ezeken az útvonalakon, akkor lehetőség van szakvezetett kenutúrán részt venni, vagy ha inkább magunkban szeretnénk felfedezni a tavat, akkor lehetőség van a kiindulási ponton a túraútvonallal feltöltött GPS készülék kölcsönzésére is.
A túraútvonal kb. 3 óra alatt evezhető be.
"A Kopolyánál abbahagytuk az evezést, csillárkamoszatokat néztünk. A június eleji napsütés egészen elbágyasztott minket, amikor felfigyeltünk egy "fehér arcú" szitakötőre. Lassan, komótosan többször körberepült minket, jól megfigyelhettük. A Velencei-tó egyik különleges élőlényével, a lápi szitakötővel találkoztunk."
Agárd hajóállomás, Hosszú-tisztás, Vaskapu, Sáros-víz, Lángi-tisztás, Kis-Mihály-tiszta, Alsóéri-tiszták, Dinnyés-Kajtori-csatorna, Kis-sarok, Hosszú-tisztás, Agárd hajóállomás
A vízitúra az agárdi hajóállomásról indul. A hajóállomást megkerülve balra fordulunk és a Hosszú-tisztás felé vesszük az irányt. Nyugat felé evezünk kb. 1 km-t, míg elérjük a Vaskapu nevű nádasok közti átvezető utat. A Vaskapu nevét arról kapta, hogy alacsony vízállás mellett a halászladikok megfeneklettek ezen a helyen. Északnyugat felé haladunk tovább kb. 100 métert, majd délnyugatnak fordulva elérünk egy keskeny átjárót, ami a Sáros-vízen keresztül a Lángi-tisztásra vezet. A Lángi-tisztás középső területe már a Velencei-tavi Madárrezervátum fokozottan védett területe, de a túraútvonal a védett terület mellett halad el, mivel csak kutatói engedéllyel látogatható. Szerencsére a vízimadarak nem ismerik a határokat, így ugyanaz az élővilág fogad minket a határokon kívül is. Délnyugat irányba haladunk kb. 800 métert és egy keskeny átjárón keresztülevezve elérkezünk a tó dinnyési sarkához, ahonnét elkezdődnek az úszólápos területek. A csatorna egy kis tisztásba torkollik, és a nád mellett maradva, folyamatosan balra fordulva beérünk ismét egy szűkebb átjáróba, ami a Kis-Mihály-tisztára vezet. A Kis-Mihály-tiszta délnyugati végéből nyíló szűk csatornában evezve már igazi labirintusban érezhetjük magunkat. Az ösvény elágazásánál jobbra tartva, nyugati irányba evezünk tovább, itt már az Alsóéri-tisztákon evezünk. A tónak ezen a részén szokott legjobban megfeketedni a víz. Ezt a színt a lebomló növényekből kioldódó humin anyagok adják. A titokzatos fekete vizek, nádi erek labirintusát egy nagyobb szél, jelentősebb vízáramlás könnyedén „átrendezheti”. Ez különösen akkor szembeötlő, amikor keskeny csapásunk által elnyelt úszó sziget akadályozza továbbhaladásunkat. A tiszták végében található a Dinnyés-Kajtori-csatorna, amivel a Velencei-tó vízállását szabályozzák. Dél felé indul egy hosszú, keskeny csatorna, és a csatorna melletti úszó szigeteken találták meg először Magyarországon a hagymaburok nevű orchideát. Ez a nyiladék olyan keskeny, hogyha befúj valami kis úszó növényi szigetet a szél, akkor gyakran kézzel kell áthúznunk magunkat. A szűk csapásból egy kicsiny tisztásra fogunk kilyukadni, ahol láthatjuk a dinnyési Sarvajcz-kereszt madármegfigyelő kilátóját. Nem egyszerű kikötni, de meg lehet oldani. Ezen a kis tisztáson jó eséllyel láthatunk narancssárga színű csillárkagyepeket. Kelet felé vezet kijárat a labirintusból, ahol elérjük a tó Kis-sarok nevű részét, és innen már a Hosszú-tisztás nyílik meg előttünk, ahonnan egy hosszú, síkvízi evezés visszavisz az agárdi hajóállomásra.
Az úszó szigetek tőzegrétege gazdag élővilágnak nyújt menedéket. A növényvilág ezen a részen lényegesen változatosabb, mint a tó többi részén. Halászcsapások mentén messziről sárgállik a mocsári csorbóka virága. A lápok szélén fűrészes élű télisás zsombékol, beljebb a nádasok aljában rejtőzködik a tőzegpáfrány. A nyurga nádszálakon túlnyúlva hozza félgömb alakú koronáját a hamvas- v. rekettyefűz. Nyár közepétől bontja sárga virágait a közönséges rence. A mocsaras élőhelyek gyakori növénye különleges életmódjával hívja fel magára a figyelmet. Vékony, fonálszerű levelei között apró élőlények csapdázására szolgáló tömlőcskék sorakoznak.
A vízi tanösvényen jó eséllyel láthatunk vörös gémet, barna rétihéját. A magasban szinte mindig látható vitorlázóbajnok a barna rétihéja. A lápok bujkáló madarát, a pettyes vízicsibét hajnalban, az úszószigetek keleti oldalán pillanthatjuk meg. Fejünk felett költő és táplálkozó helyeik között ingázó nagy kócsagok repülnek. Időszaktól függően hallhatjuk a nádi poszáták (pl. nádirigó, cserregő nádiposzáta) énekét. Szitakötőfajok közül a déli szitakötő, tavi szitakötő, négyfoltos acsa gyakran kerülhet a szemünk elé. Június elején a szűk csapásokon akár a vörös könyves lápi szitakötőt is megpillanthatjuk. Növények közül a tőzegpáfrány, téli sás, rekettyefűz, rence, csillárkamoszat látható. Az úszólápokat vaddisznók is látogatják. Ha azokat nem is, de kitaposott csapásaikat gyakran láthatjuk a szűk nádi ösvények szélében.
A bátrabb felfedezők kipróbálhatják milyen is rálépni egy úszó szigetre…
Ha biztosan el akarunk találni ezeken az útvonalakon, akkor lehetőség van szakvezetett kenutúrán részt venni, vagy ha inkább magunkban szeretnénk felfedezni a tavat, akkor lehetőség van a kiindulási ponton a túraútvonallal feltöltött GPS készülék kölcsönzésére is.
A túraútvonal kb. 3 óra alatt evezhető be.
"Egy ködös novemberi hajnalon az Alsóéri-tisztákon eveztem. Csend volt, úgy éreztem, hogy rajtam kívül egy teremtett lélek sincs a tavon. Enyhe szellő lebbentette arrébb a ködfátylat. Egy komótosan úszó búbos vöcsköt pillantottam meg magam előtt, mögötte a -vöcsök számára láthatatlanúl- egy vidra úszott. Abba hagytam az evezést, csak a lendület vitte tovább a kenut. Nem vettek észre az állatok. A vidra lemerült a víz alá, majd másodpercekkel később a vöcsök veszettül csapkodni kezdett, de képtelen volt megindulni, a lábát satuba zárta egy vidra állkapocs."
A tanösvény nevéhez hűen a Velencei-tó úszólápos területein vezet végig. A Velencei-tó nyugati részének jelentős részét úszó nádszigetek foglalják el. A titokzatos feketevizek, nádi erek labirintusát egy nagyobb szél, jelentősebb vízáramlás könnyedén „átrendezheti”. Ez különösen akkor szembeötlő, amikor keskeny csapásunk által elnyelt úszó sziget akadályozza továbbhaladásunkat. Az úszó szigetek tőzegrétege gazdag élővilágnak nyújt menedéket. A növényvilág ezen a részen lényegesen változatosabb, mint a tó többi részén. Halászcsapások mentén messziről sárgállik a mocsári csorbóka virága. A lápok szélén fűrészes élű télisás zsombékol, beljebb a nádasok aljában rejtőzködik a tőzegpáfrány. A nyurga nádszálakon túlnyúlva hozza félgömb alakú koronáját a hamvas- v. rekettyefűz. Nyár közepétől bontja sárga virágait a közönséges rence. A mocsaras élőhelyek gyakori nővénye különleges életmódjával hívja fel magára a figyelmet. Vékony, fonálszerű levelei között apró élőlények csapdázására szolgáló tömlőcskék sorakoznak. A tó gazdag faunájának értékes képviselőjével, a lápi- v. piros szitakötővel májusi, illetve júniusi túránk során találkozhatunk. A hímeket messziről elárulja feltűnő, világos homlokuk. Vizes élőhelyek legfeltűnőbb élőlényei a madarak, végigkísérik utunkat. A magasban szinte mindig látható vitorlázóbajnok a barna rétihéja. A lápok bujkáló madarát, a pettyes vízicsibét hajnalban, az úszószigetek keleti oldalán pillanthatjuk meg. Fejünk felett költő és táplálkozó helyeik között ingázó nagy kócsagok repülnek. A bátrabb felfedezők kipróbálhatják milyen is rálépni egy úszó szigetre… 3 vagy 6 órás túra keretében megközelíthető terület. Túravezető vagy GPS-ben lévő nyomvonal kalauzol el bennünket ezen a területen.
